Lepus coerulus

avagy a kék nyulak népes családja lepte el a műhelyt a tegnapi napon.
Elsőként a nap barnította, akarom mondani nap kékítette bundájú gazdálkodók - habár jobban szeretik farmernek hívni magukat - mutatkoznak be. Középen Old McApples, természetesen övé a farm - eredeti neve Szabolcsi Fülöp, de ezt ő túl kézenfekvőnek találta és régimódinak is, ezért váltott egy, a nemzetközi piacra is megfelelőre. Két oldalán jobb és bal keze Steve és Joe. (Persze mondanom sem kell, hogy születtek Pisti és Jancsi.) Talán nem kell részleteznem, mivel is foglalkoznak...

Őket két nagyon tiszta és kissé romantikus lelkületű nyúl követi. Folyton együtt lógnak, leginkább a szárítókötélen. Fürdés után. Napsütésben. Kint a kertben. Röpködő pillangók, madár csicsergés és répák között. 

Hiába, van aki csak az élet szebbik oldalán él!

Következzen a tudós csapat. Három botanikus, akik nyíltan vállalják szenvedélyüket. János és Edömér a füleikre, de Jakab professzor egész testére tetováltatta az általa felfedezett növények képét. 

(Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Edömér kissé együgyű, a többiek elnéző fölénnyel megtűrik maguk között, hiszen azt már a legfiatalabb mezei nyúl is tudja, hogy a tengeri rózsa a csalánozók törzsébe tartozó virágállat.)

Persze nem mindenki szeret kitűnni a tömegből. Azért csak ne feledkezzünk meg az egyszerű, hétköznapi csíkos és kockás fülű nyulakról sem. Nagyon fontos és önzetlen barátai lesznek majd valakinek. Zokszó nélkül, sőt őszinte örömmel fogadják, ha kissé megrángatják, vagy akár megrágicsálják füleiket.

 

Már itt, a boltban várják jobb sorukat, gazdit keresnek!

.

.