Együtt a család - mese hétvégére

Romhányi József: Marhalevél

                Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
                 Minden vad bikának legvadabbikába.
                 Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
                 Nagyjából ekképpen:
                 - Hatalmas Barom!
                 Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
                 Tudom, mily elfoglalt, milyen nagyrabecsült ön,
                 Mégis tollat ragadott csülköm,
                 Hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
                 Így adjam tudtára, Mester!
                 Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
                 Tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
                 Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
                 Gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
                 Múúú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
                 Midőn megláttam a legelő előtt,
                 Elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett
                 felsálamban,
                 S úgy éreztem, kéj oson
                 Keresztül a rostélyoson.
                 Múú, hogy forrt a vér szívembe',
                 Hogy tódult a bélszínembe!
                 Az a perc, mit ön velem tölthet maholnap,
                 Megrázza egész pörköltnekvalómat!
                 Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
                 Vad féltés ül a szívemig férkőzve,
                 és átjárja ó, mind a kín
                 Velőscsontom, mócsingjaim.
                 Már bánom e merész vágyat,
                 Hisz ön büszke tenyészállat
                 Csupa gőg, mely után egész tehéncsorda bőg.
                 De ne féljen Bikaságod!
                 Ha nem szeret, félreállok.
                 Nem fog látni levert búsnak,
                 Mert beállok leveshúsnak.
                 Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
                 és megszánja az önért égő tehenet,
                 Válaszoljon hamar rája,
                 üdvözli önt a marhája.
                 Ím a levél. Ráírva a kelte.
                 Az úton a posta előtt le is pecsételte.
                 De a postáskisasszony nem vette fel...

Egy szú végrendelete

                 Egy szú beszorult a hokedli lapjába
                 Ráült a szakácsnő százszor is napjába'.
                 és jött a baj csőstül. Még a tetejébe
                 Az asztalos szöget ütött a fejébe.
                 Néha percekig már percegni sem tudott
                 Végül megírta e testamentumot:
                 - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín,
                 ében,
                 özvegyemre hagyom, járjon feketében.
                 Ha a gyászhét letelt és férjhez megy
                 ismét,
                 Ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
                 Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
                 A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
                 Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
                 Mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyűvet.
                 Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
                 S lezabipetézett,
                 Kint éljen eztán, a szemétládában,
                 Kegyelemdeszkán.
                 Végül az anyósom. Megérdemli nagyon,
                 Rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom!

 

Forrás 
Kép: Etsy