A MŰHELY!

Muszáj volt csupa nagy betűvel és még felkiáltó jellel is. Mert annyira örülök neki, meg annak is, hogy végre olyan állapotba került, hogy nektek is megmutathatom. Nagyjából már sikerült is belaknom, van zene (a régi kazettás mini hifiből, így előszedtem a kazettáimat és nosztalgiázom :)), van tea, párolog az illóolaj és ami ezeknél sokkal fontosabb a műhely szempontjából: mindennek van helye és kézre is esik. És ráadásként még szép is. Legalábbis az én ízlésemnek tökéletesen megfelel.

(Ahogy már mondtam korábban, szüleimnél egy használaton kívüli szobát vettem birtokba, így felszabadult az otthonunk a rengeteg kelléktől és attól a ténytől, hogy anya bármelyik pillanatban képes leülni dolgozni. Most már csak a laptop maradt erre a célra.)

De jöjjenek a képek! A szobába lépve ez a látvány fogad:

Balra rögtön a kincses szekrény, akarom mondani itt tartom a textileket. A kedvenceim természetesen kitüntetett helyen, szem előtt folyamatosan.

Mellette sok-sok fiókban a rövidáru (egyelőre felcímkéztem, amíg megtanulom mi hol van). Itt kaptak helyet a cérnák, hímzőfonalak, szalagok, ékszer alkatrészek, egyéb kiegészítők, természetesen az iroda is és sok fiókban a már kiszabott, jobb sorukra váró anyagok. (Egyik nagy feladatom ezeket kiüríteni, illetve szebben hangzik, hogy mindent készre varrni.) 

Tetején a postázó kosár és a leggyakrabban használt apróságok.

A szép nagy asztalomat (két méter hosszú) igyekszem minden nap végén üresen otthagyni, hogy a következő reggel tiszta lappal indulhasson. Még akkor is, ha folytatom a munkát, nagyjából elpakolok. Szerencsére van még néhány üres dobozom, ami segít ebben.

Az asztal másik oldalán egy másik nagy szekrény a csomagoláshoz, postázáshoz szükséges dolgokat, további alapanyagokat rejti.

Mellette a falra erősítettük a régi cipős szekrényünk egy darabját a fiúk kifestő könyveinek, ceruzáinak. Így ha az oviból, iskolából megérkeznek el tudják foglalni magukat amíg én dolgozom (ha mamáék még nincsenek otthon). Egyelőre ők is nagyon élvezik ezt az új helyet, helyzetet.

Természetesen lett tapéta az egyik falra (elé kerül még egy régi Singer nagyanyámék padlásáról, de az még előbb némi szeretgetésre vár). Szerettem volna kicsit melegebb színeket, de mivel azonnal kellett dönteni és vásárolni - nem volt időm két hetet várni rá - így maradt ez a főként halvány krém színű (majdnem fehér alapú), világoskék, szürke és ezüst mintájú változat. A kis megalkuvás ellenére mondhatom, nagyon megszerettem. Finom, visszafogott és feldobja a szobát. És milyen jól fog esni a nyári forróságban ez a látvány! (Most pedig kárpótol a hó hiányáért.)

Az üresen maradt sarok egy kényelmes karosszékért vagy fotelért kiállt. Én legalábbis így hallom minden nap. (A kényelmes fotel pedig kényelmes székekért. Egész véletlenül színben ugyan passzolnak a szobához a már mindenhonnan kiselejtezett régi székek, de azért előbb-utóbb innen is menniük kell.)

Az elkészült figurák pedig egyenesen a vásáros dobozokba kerülnek. Ezeket rejti a nagy ruhásszekrény az ajtó mögött.

Képek még:

 

 (itt már az új tavaszi díszek első darabjai is felbukkanak)

(sajnos a fényviszonyok ilyen képeket engedtek csak, de már nem akartam tovább várni a fotózással)