... egészen a kert végében locsoltam, ki is mentem onnan, elnéztem balra és megláttam az eget a maga kék tisztaságában és a földet csak úgy csupaszon, frissen megművelve. És az jutott eszembe, hogy pont ez a két szín, ez a végtelenség és ez az egyszerűség az, amiért én a tengert szeretném látni egyszer.
A sivatagba ugyan nem vágyom, de lehetne az is. Ne legyen persze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése