Sokasodunk

Nagy hírem van, kérem szépen! Cirókáéknál nagy a boldogság, három tagúra bővült a család. 
Pici cicájuk igazán "felhasználó barát" baba, sokat alszik, szépen eszik, gyarapszik is gyorsan, nincs is szükség a babamérlegre. A fiatal apuka rettentő büszkén gyönyörködik elsőszülöttjében, bár még nem biztos benne, mi is a teendője körülötte. Hiába mondta anya, hogy még nem tud játszani azzal a nagy gombolyaggal, ráadásul éppen feketével... és egyébként sem a feje fölé kell állni, ha beszélünk hozzá.


Nagymama is szívesen sürgölődik körülöttük, segít, ahol tud. Kicsit nehezen rázódik bele az új szokásokba, hiszen egy generációval ez előtt még kaptak a kiscicák inni, manapság meg az a rend, hogy az anyatej mellé nem kell semmi. Zavarában azt próbálja kitalálni, kire is hasonlít ez a gyerek? Szerinte egy az egyben megboldogult nagyapja a pici, habár a fülecskéje inkább Jolán nénié, bajszocskája Jakabé, mozgékonysága miatt meg főleg Ugrira ütött. Azt azért csak magában jegyezte meg, hogy így, ahogy alszik eszébe juttatja a távoli rokont, aki lustaságáról lett ismert, Szerénkét.


A boldog anyuka kissé fáradtan, de elnézően mosolyog, már nagyon várja, hogy kicsit kettesben maradhasson babácskájával. 
Abban azért mindannyian megegyeztek, hogy a karácsonyra vásárolt babzsák fotel jó ötlet volt, mert ebben alszik legédesebben Micóka.


Születési adatai (hossz, súly, stb.)  itt találhatóak.




3 megjegyzés:

Ledorka írta...

Irtó aranyos. :) A füle tényleg Jolán nénié! :)

boGár krea írta...

Ugye? Hiába, ezek a nagyik tudnak valamit. :)

Erika írta...

De jó, hogy ilyen történetben mutattad meg nekünk! Nagyon tetszik, irtó helyesek :)