Nagy hírem van, kérem szépen! Cirókáéknál nagy a boldogság, három tagúra bővült a család.
Pici cicájuk igazán "felhasználó barát" baba, sokat alszik, szépen eszik, gyarapszik is gyorsan, nincs is szükség a babamérlegre. A fiatal apuka rettentő büszkén gyönyörködik elsőszülöttjében, bár még nem biztos benne, mi is a teendője körülötte. Hiába mondta anya, hogy még nem tud játszani azzal a nagy gombolyaggal, ráadásul éppen feketével... és egyébként sem a feje fölé kell állni, ha beszélünk hozzá.
Nagymama is szívesen sürgölődik körülöttük, segít, ahol tud. Kicsit nehezen rázódik bele az új szokásokba, hiszen egy generációval ez előtt még kaptak a kiscicák inni, manapság meg az a rend, hogy az anyatej mellé nem kell semmi. Zavarában azt próbálja kitalálni, kire is hasonlít ez a gyerek? Szerinte egy az egyben megboldogult nagyapja a pici, habár a fülecskéje inkább Jolán nénié, bajszocskája Jakabé, mozgékonysága miatt meg főleg Ugrira ütött. Azt azért csak magában jegyezte meg, hogy így, ahogy alszik eszébe juttatja a távoli rokont, aki lustaságáról lett ismert, Szerénkét.
A boldog anyuka kissé fáradtan, de elnézően mosolyog, már nagyon várja, hogy kicsit kettesben maradhasson babácskájával.
Abban azért mindannyian megegyeztek, hogy a karácsonyra vásárolt babzsák fotel jó ötlet volt, mert ebben alszik legédesebben Micóka.
Születési adatai (hossz, súly, stb.) itt találhatóak.
3 megjegyzés:
Irtó aranyos. :) A füle tényleg Jolán nénié! :)
Ugye? Hiába, ezek a nagyik tudnak valamit. :)
De jó, hogy ilyen történetben mutattad meg nekünk! Nagyon tetszik, irtó helyesek :)
Megjegyzés küldése