Együtt a család - mese hétvégére

Tarcsai Szabó Tibor: Pünkösdi királyság


- Játsszunk királyosat! - ragyogott fel Andris szeme. - Én leszek Csobánc, az ifjú király!
- Nem bánom - bólintottam -, de hadd legyek én a király!
- Hogyisne! - nézett rám megütközve. - Én szoktam a király lenni!
- Hát éppen ez az! Hogy mindig te vagy a király! Most az egyszer hadd legyek én!
- De te nem lehetsz - nyögte, és látszott rajta, hogy kétségbeesetten keresi a kifogásokat -, mert én… sokkal jobb király lennék!
- Ugyan már! - biggyesztettem a számat. - Mitől lennél jobb, mint én?
- Mert… én nem sanyargatnám a népemet! - jelentette ki önérzetesen.
- Nagy dolog! - legyintettem lekicsinylőn. - Én sem!
- És igazságos is lennék! - tette hozzá gyorsan.
- Nálam aztán senki sem lenne bölcsebb és igazságosabb! - forgattam a szemem.
- És nem szednék be adót! - vágta ki büszkén a végső érvet, és tekintete úgy csillogott, mint folyócsiszolta kavics a napsütésben.
Ez megrendítette magabiztosságomat. Csak álltam tétován.
- Én pedig még ajándékokat is adnék a népemnek! - böktem ki végül.
- Ajándékokat? - merevedett meg Andris. Az ajándékozást láthatóan nem a királyi tevékenységek között tartotta számon.
- Minden nap adnék valamit az embereknek! - ütöttem tovább a vasat. Éreztem, hogy máris jobban állok a trónért folytatott küzdelemben.
- De mit?
- Bármit. Mindent, amim csak van! A kincseim, az ékszereim, a ruháim, mindenem!
- De akkor egyre szegényebb leszel!
- Bizony. És a végén én leszek a legszegényebb király a világon!
Andris eltűnődött. A legszegényebb király szerepe nem tűnt túl vonzónak.
- Meg aztán azért sem lehetsz király - magyaráztam egyre határozottabban -, mert a királyok mind szakállasak. Nekem van szakállam. Neked nincs. Tehát csak én lehetek a király!
- Nem is mind szakállasok - morogta Andris kedvetlenül. Kicsit vívódott, majd lemondóan legyintett. - Akkor legyél te a király! Mi lesz a neved?

A mese további része itt olvasható.forrás: Tarcsai Szabó Tibor honlapja

Nincsenek megjegyzések: