Nem is tudom, meséltem-e már hogyan született az első párna figurám? Amikor második alkalommal jártam a Család Barát stúdiójában, éppen az alvás, kisgyerekek elaltatása volt a napi téma és azt kérték tőlem, hogy hozzak valamit, ami kapcsolódik ehhez. Bár tulajdonképpen a többi játékom is remek alvós barát lehet, én mégis elkezdtem gondolkodni, milyen újdonságot vihetnék?
Ekkor jutott eszembe gyerekkorom kedvenc kispárnája. Dédnagyanyámtól örököltem egy általa készített darabot, összesen két huzat volt hozzá. Imádtam, mert nagyon puha volt és ölelni való. Mégpedig a formája miatt: olyan volt, mintha két kispárnát toldottak volna össze rövidebbik oldaluknál, tehát hosszúkás, vékony.
Ebből indultam ki az párna figuráimnál. Megőriztem a hosszanti alakját, lekicsinyítve akkorára, hogy babusgatható játékként is használható legyen.
Most megmutatom, hogyan is készítem.
Kiválasztom az anyagokat a test részeihez - ezt nagyon szeretem - és kiszabom. Kivágom az arcát gyapjúfilcből és kézzel kihímezgetem.
Összevarrom a fej és a test darabjait, majd rákerül az arc és az egyéb rátétek.
Következnek a fülek és az eleje-hátulja összevarrása.
Kifordítás után már egészen felismerhető formája van. Ezt követően kitömöm puha párnává és összeöltögetem a maradék rést.
Máris itt szundikál a kész cica párna.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése