Hétvégi hangulatfokozó

Múlt szombaton a közeli Őr-hegyre kirándultunk. Akkor épp ragyogó tavaszi napunk volt.
Hogy kedvet csináljak nektek ehhez a túrához, elmondom a csúcson álló kereszt történetét.
 "A legenda szerint Sándor Móric gróf, a bajnai kastély ura fejébe vette, hogy kocsijával hatalmas ugrást hajt végre a Gerecse egyik hegycsúcsáról a völgybe, az Őr-hegyet választotta a mutatványhoz. Utat vágatott az erdőben, hogy a fogattal felhajtasson a csúcsig, ahonnan a semmibe ugratta a lovakat és kocsit. A mutatványt nem élte túl, ezért a helyiek a legenda szerint emlékül egy nagy fakeresztet állítottak a hegytetőre."
Nagymamám azt mesélte gyerekkoromban, hogy még akkor is látszott lova patájának a nyoma, mikor ők a TSZ földjein kapáltak, ki is kerülték mindig.


"Az igazság azonban az, hogy Sándor Móric soha nem ugratott le a 347 méterre magasodó hegyről, viszont kora legvakmerőbb lovasának tartották és Ördöglovasnak nevezték. Pesten és Budán, Bécsben és Pozsonyban az 1820-as években megszokott volt, hogy lóháton állított be egy második emeleti fogadásra vagy sétálgató úri közönséget riogatva felvágtatott Várba vezető lépcsőn, illetve átugratott két-három egymás mellé állított kocsit.A palotája emeleti erkélyén lóhátról szemlélődő, pipázó fiatalember hóbortjait személyzete is megszenvedte. Szakácsát és komornyikját például lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, egyszer Tell Vilmosnak képzelte magát, s orvosának fejéről lelőtt egy almát. Az sem volt bevett szokás a reformkorban, hogy valaki udvari bolondot tartson, amint Sándor gróf tette.
Az Ördöglovas tudásával elkápráztatta Angliát, majd megjárta a bolondokházát. Utolsó éveiben lovas emlékeivel vette körül magát: albumait rendezgette, a bajnai kastély kertjében pedig a nagy ugrások emlékeit állította fel. Hetvenhárom éves korában halt meg, a közeli Gyarmatpusztán emelt családi sírboltban alussza örök álmát."
Forrás: geocaching.hu







2 megjegyzés:

Anett írta...

Köszi ezt a kis történelmi leckét, ezek a kirándulások mindig emlékezetesek maradnak pont a fentiek miatt!:-)

boGár krea írta...

Nekem az a hegy minidig szem előtt van, a konyha ablakunkból látom... :)
De igazad van, az marad meg legtovább, amihez történetet köthetünk - sajátot vagy másét.