Kösz, már elég jól vagyok...

Azért még nem kirobbanó formában, de már sokkal jobban. Több hetes betegeskedésen vagyok túl. Semmi komoly, de mégis levert a lábamról. Az sokat elárul, hogy még olvasni sem volt kedvem...
Egy hónapja kezdődött, mikor a kisebbik fiam lebetegedett, aztán hörgőgyulladása lett. Ezalatt én is pocsékul éreztem magam, leginkább gyengének és levertnek. Aztán mikor már azt gondoltam vége, én is elkezdtem köhögni, pár nap után láz, végül hörgőgyulladás nálam is. Eléggé tartok az antibiotikumoktól a korábban tapasztalt mellékhatások miatt. Természetesen most is produkáltam az első bogyó után mindenfélét. De folytattam, mert meggyógyulni muszáj és láss csodát, elmúltak! Csak a gyógyszerparám tünetei voltak. Még pár napig szedem, aztán újra a régi leszek. Vagy még annál is jobb...
Betegségek idején sokkal több időm van befelé figyelni, ilyenkor rendszerint tudatosan törekszem is erre. Hiszen oka van, hogy idáig jutottam. És bár nem éppen kellemes áron, de úgy érzem mindig tanulok belőle, vagy legalábbis érteni vélem, miért. Ennyi talán elég is.
A legnagyobb gondom persze az egésszel az, hogy elmaradtam a munkámmal és az itthoni teendőkkel is. (A jó, hogy már érdekel.) A megrendeléseket reményeim szerint a héten be tudom hozni, de a nagytakarítás, kertrendezés már nem fog beleférni. Ráadásul még nem kapcsolhatok teljes gőzre, mert nem szeretnék újabb heteket ágyban tölteni.
Mindegy. A lényeg, hogy kösz, most már elég jól vagyok...


3 megjegyzés:

Szera írta...

Az jó, hogy jobban vagy! :) Én 9 napot töltöttem kórházban kétoldali tüdőgyulladással, aztán még 4 hétig lábadoztam itthon. Az olvasáshoz, meg az élet dolgaihoz én is így álltam. ÉS a legnyomasztóbb az volt, hogy én is pont azon gondolkodtam, hogy valami miatt idáig jutottam..., bizony ilyenkor bőven van min agyalni... Erősödj továbbra is! Jó egészséget! <3

Picur írta...

Jó hogy már jobban vagy Brigi! Ez gonosz tréfája a sorsnak, hogy mielőtt még utol tudná érni magát az ember az élet különböző területein, gyorsan jön egy kis lassító, hogy még a remény is tovaszálljon! :)

boGár krea írta...

Nos, igen. Ha a józan ész nem visz rá, hogy lassítani, magunkra figyelni is kell néha, akkor végül muszáj lesz. Nem olyan nagy baj ez, csak érdemes tanulni belőle. Hogy ne még nagyobb pofon térítsen észhez!

Köszönöm, hogy írtatok és olvastatok!