Új sorozatot indítok időutazó címmel. Már jó ideje divat a retro - ami mindig így lesz, hisz nem más ez, mint visszaemlékezés.
Először régi nyarakat idézni hívlak benneteket. Ha van kedvetek írjátok le kedvenc emlékeiteket a blogotokba, vagy ha az nincs, akkor ide megjegyzésbe, biztosan lesznek közös pontok és egyre több régi élménye kerül elő mindenkinek. Fényképekkel még beszédesebb lehet...
Nosztalgiázzunk együtt, mert az jó! :)
A mi nyaralásaink - gyerekkoromban - mindig vízparthoz kötődtek. Legtöbbször persze a Balatonhoz, de voltunk a Dunánál, a Tiszánál és a Velencei-tónál is. Apukám nagy horgász, így talán ez is fő szempont lehetett, de gyerekként nem is volt ellene kifogásom, el sem tudtuk volna képzelni a nyaralást strandolás nélkül. Általában munkahelyi üdülőkben, szállodákban - akkor még apukám a Volánnál dolgozott.
Amire valójában emlékszem azok valahogy mégsem a legszebb pillanatok, pedig tudom, mindig jó volt. De az van előttem, mikor valami éles dologba léptem a vízben és elvágta a talpamat, meg amikor a hugom lábára esett a kólás üveg, és amikor nem találtam meg a saját sátrunkat, meg amikor nem nyertem az aszfalt rajzversenyen. :)
Viszont minden alkalommal kötöttem újabb barátságokat, amik aztán a nyár folyamán még levelezésben folytatódtak, aztán az iskola kezdéssel valahogy elmaradoztak...
(minden látszat ellenére a zöld alsós vagyok én a képen,
kicsi fiam kérdezte is, hogy "mikor kicsi voltál, te is kisfiú voltál?")
Bár képeink elsősorban a nagy eseményekről vannak - mint nyaralás és családi ünnepek -, mégis inkább a hétköznapok emlékei élnek bennem. (Nagyon sajnálom, hogy ezekről nincsenek fotóink.)
Egész nap az udvaron játszottunk, külön plédeket terítettünk le a fűbe mindenkinek, ez volt a házunk, ott babáztunk, rajzoltunk, babáztunk, felhőt néztünk, babáztunk, iskolást, boltost játszottunk... Anyukám tízórait, uzsonnát hozott ki nekünk vajas kenyeret párizsival és tejjel, vagy szőlőt szemenként leszedegetve, barackot, almát gerezdekre vágva. Kicsi sárga gumi medencében pancsoltunk - tízévesen már kilógott belőle a lábam.
Sokat jártunk strandra, főként a tatai Fényesre. Mindig csodásan éreztük magunkat, pedig nem volt élménymedence és hasonlók, elég volt a lángos, a vattacukor és a főtt kukorica sorjában két úszás között.
(Mellesleg ha ilyen élményre vágynátok, erre a strandra most is elmehettek, nem sokat változott az elmúlt húsz évben. :))
Persze volt olyan nyaralásunk is, amiről szép emlékeim vannak. Szeged melletti kis tanyán laktak nagyapám testvéréék, náluk töltöttünk egy rövid időt, hatalmas élmény volt. Habár én is mindig falun laktam, de nem voltak lovaink, a csapból folyt a víz, a lámpában villanykörte égett, mint bárki másnál. Ezzel szemben náluk gémeskútból húztuk a vizet, ott, abban a fehér lavórban fürödtünk az udvaron. Fél dinnyét kaptunk az ölünkbe uzsonnára, ami a konyha kövén hűlt tökéletesre. Este pedig fehér rázókeveréktől volt foltos az egész testünk a sok szúnyogcsípés miatt.
Ha van kedvetek, osszátok meg ti is régi nyári élményeiteket.
Linkeljétek be ezt a posztot az én felhívásommal.
Ide a végére pedig a saját bejegyzésetek linkjét - csak a bejegyzését, nem az egész blogét! -, mert nagyon szívesen olvasnám mindenkiét, és gondolom mások is.
(Akinek nincs blogja - mert ugyebár ez nem lehet elvárás! - írja le kedvenc élményeit megjegyzésben ide!)
És ne feledjétek, lesz még időutazás, találkozzunk ott is! :)
