Szeretem...

..., hogy szinte minden nap együtt ebédel az egész család.

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy G. az otthonunkhoz közel dolgozik, így legtöbbször ő is haza tud jönni délben és a gyerekeknek is közel egy órás ebédszünetük van, tehát az egy utcányira lévő iskolából bőven megfordulnak ezalatt. Én meg mint tudjátok itthon dolgozom és úgy osztom be az időmet, hogy el tudjam készíteni közben az ebédet.
Persze nem eszünk minden nap valami hatalmas gasztronómiai csodát, igyekszem egy óra alatt végezni a főzéssel. Előre tervezek, mert az kínszenvedés, mikor tizenegykor itt állok, hogy akkor mi is legyen ma? Lehetőleg úgy intézem a dolgot, hogy minden nap csak egy fogást kelljen készítenem. Tehát egyik nap levest, másik nap főételt főzök két napra. Vagy a már meglévő maradékot használom fel gyorsan. (Pl. maradék tésztából tésztasaláta + grill hús, maradék rizsből és főtt húsból rizses hús, maradék húsleves levéből valamilyen zöldség krémleves)
És persze akkor sem dől össze a világ, ha két napig ugyanazt esszük (ételt ki nem dobunk!). Ezzel együtt is azt mondják a fiúk, hogy a házi koszt a legfinomabb és nem is szeretnének változtatni ezen a rendszeren.

Számomra pedig a legjobb az egészben, hogy így a nap közepén van tizenöt-húsz percünk, mikor kicsit megpihenhetünk, egymásra figyelhetünk. Igazán hálás vagyok ezért!

Utánpótlás

Azt gondoltam, nem lesz kivel megosztani ezt az én nagyon kedvelt időtöltésemet, de tévedtem. :)

Fiú létükre is, mindketten nagyon lelkesen varrják már napok óta a kartonokat. Persze azért nem akármi készül! Természetesen rakéta és kis autó...

Hétvégi beszámoló

Ígértem, hogy ma megosztom veletek az örömteljes hétvégénket. Nem tudok fontossági sorrendet felállítani, így haladok idő rendben.

Pénteken panyizsuzsi kisorsolta a galambomat, amit Pásztohy Panka nyert meg. (Egyébként nála holnapig lehet játszani...)

Szombatra Szentendrére terveztünk egy kirándulást, skanzen látogatással, városnézéssel.

Idő közben kiderült, hogy Panka is ott lakik, így sikerült egy személyes ajándék átadást-átvételt lebonyolítanunk. Aminek, mondanom sem kell, nagyon örültem, hiszen nagy tisztelője és kedvelője vagyok Panka illusztrációinak. És hogy tovább fokozzam, mi is kaptunk egy szépséges nyomatot. Nagyon tetszik és a fiúk is csodájára járnak azóta is. :)

...és remélem hamarosan mi is vízre szállunk! :)

Persze a Skanzen is tetszett, de mivel hatalmas terület, töredékét jártuk csak be, főként, mert a játszóterek valahogy érdekesebbnek bizonyultak minden másnál...

Aztán lett vasárnap is, és persze Gouba. Csodás idő, szuper hely, kivételesen sok nézelődő, kedves vásárlók, rugalmas, segítőkész szervezők.

De ami a legnagyobb élményem volt, hogy találkozhattam Aledivel, aki szintén kint árusított, és Micivel, aki a fél családdal járt arrafelé. Boldog vagyok, hogy egy picit jobban is megismerhettem őket! Pont olyan kedvesek, vidámak és barátságosak mindketten, mint ahogy képzeltem. :)

Róluk nem, de az asztalról tudok mutatni képeket:

Ha már ennyi jót írtam, nem hagyhatom ki a sorból drága férjecskémet sem, aki ott pózol az utolsó fotón is, és aki már másodszor vásározta végig  velem a Goubát. Pedig annyira nem is élvezi...:)

Bár elmaradt a mai Gouba...

1. ...azért megmutatom az átöltöztetett galambokat, amiket így majd a jövő héten viszek magammal. (Persze, ha még meglesznek akkor is... :))

Aktuális kedvencem a farmeros vagány.

2. ...kihasználtuk a ránk szakadt szabadidőt, és elmentünk a Természettudományi Múzeumba. Nagyon élvezték a fiúk a "hatlábúak birodalmát" is,

... még jobban a bújócskát,

...meg a nagyobb állatokat.

A legkedvencebb mégis ez a fatörzsből faragott, sok ülőkés pad volt. :D

(Be kell vallanom, én is szívesen látnám a kertünkben...)

Persze nem hagyhatom szó nélkül a "Virágból szőtt élet" című kiállítást sem, amit Csapody Vera születésének százhuszadik évfordulója alkalmából nyitottak meg.  Nagy tisztelője vagyok életének és munkásságának.  (Sajnos már csak csütörtökig tekinthető meg.)

96 éves koráig élt és alkotott!

A változás jó! :D

Annyi blogot felhalmoztam az utóbbi időben, hogy lépnem kellett. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, aki a személyesebb témájú, és emiatt zárttá tett blogra jelentkezett. Sajnos nem tudtam megoldani a technikai problámát, és a nap nálam is csak 24 órából áll... Úgyhogy végül úgy döntöttem néhány blogot megszűntetek, köztük ezt is.

Túlságosan szétapróztam magam ezzel a sok témával, és most itt az ideje, hogy egy irányba koncentráljak. "Főállású kreatívvá" váltam, így leginkább erre kell a lehető legtöbb időmet, energiámat fordítanom.

Hamarosan a blog formája is megváltozik, készül a weboldalam is.

Szóval lassan, de biztosan haladok előre, az új, a jó irányba!

És, ha már a változásokról esik szó - bár már említettem, de most ide kívánkozik -, vasárnap az első vásáromon is részt veszek. Természetesen a Goubáról van szó. Helyszíne a Gozsdu-udvar, a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között.

Már most nagyon izgulok....

Újra itt vagyok...

Bocsánat mindenkitől, hogy nem válaszoltam az előző bejegyzés megjegyzéseire, de pénteken elvittük nagyobbik kisfiunkat köhögés, láz miatt orvoshoz, és kiderült, hogy tüdőgyulladás. Irány a kórház, röntgen, stb... Bent fogtak minket, intravénásan kapta az antibiotikumot és infúziót. Tegnap haza jöhettünk.

Nem akarok senkit ijesztgetni, már jól van, nagyon vidám, futkosna is, ha hagynám. Kicsit még sápadtka, meg le is adott pár kilót, de amúgy rendben. Szóval most leginkább ez köt le, nem a cérna, meg a tű. Arról nem is beszélve, hogy a picit nem láttam péntektől tegnapig... Úgyhogy most övék minden percem! De azért gondolok rátok! :) 

Megjöttek!!!! :)))

Itt vannak a Cloud9 Fabrics játékán nyert anyagaim! Tényleg hozta a postás! Már agyon fogdostam őket, olyan finomak és szépek! Nem is tudom, hogyan lesz bátorságom beléjük vágni...

Egyelőre a varrósarok ablakpárkányán - kiemelt helyen - várják, hogy keressek nekik megfelelő helyet. ... és persze így bármikor újra tapogathatom őket! :D

Úgy örülök!!!!!!! :DDDD

Kicsit más, de semmiképp sem kevésbé fontos és vidám dolog:

Mint már írtam, tegnap ünnepeltük Benedekük, meg Gergőnk, meg Rebekánk névnapját. (Hát igen, mi összegyűjtjük...)

Nos, az utóbbi ünnepelt hugom kicsi lánykája. Mivel nálunk most éppen nincs használható kiságy, keresni kellett neki egy kényelmes alvóhelyet:

Igen, ez a fiacskám ágyneműtartója...:D

Addig a srácok kártyáztak.

...meg sütiztek egy kicsit. És Beni már tud kacsintani is! :)

Amit megtartottam...

...azokból az anyagokból, aminek egy részét az előző - már törölt - bejegyzésben felajánlottam. (Bocs Aledi és Kati! Azért kb. ennyi nektek is megy.)

Jól mutatnak, csak kár hogy még egy szék ülőfelületét sem takarják be... Ennek ellenére, mivel darabonként még egy zsebkendő méretét sem érik el, tovább tartott kiteregetni őket, mint egy rendes adag mosott ruhát. :)

Na, és az a rengeteg cérna és szösz, ami a mosógépből kijött utána...

Na mindegy, azért jó rájuk nézni. Még nem tudom mi lesz velük, leginkább applikációnak tudom elképzelni, főként méretük miatt...

Más...

Tegnap lezajlott az ovis farsang. Végre a nagyfiam nem volt beteg, mint az előző években, így egy nagy varázslóval büszkélkedhettünk! Íme:

Picim is beült az ovisok közé, és készített magának "makszot".

De ami a legfontosabb: nagyon jól érezték magukat, sokat nevettek, táncoltak, szaladgáltak, és még este az ágyban is nagy hévvel ismételgették a nap nagy eseményeit.

Kis karácsonyi montázs...

Ha a gyerekeket is az "egyedi, saját készítésű" kategóriába soroljuk - és tulajdonképpen miért is ne? -, akkor teljesen jól belesimul ez a pár kép a blog témái közé... ;)

(Csak kettő a saját készítés, a "többi" hugomék egyedi alkotása!)