Szeretem...

a házikókat. Engem mindig a mesékbe vagy távoli, sosem látott tájakra repítenek gondolatban a különleges építményeket ábrázoló illusztrációk, tárgyak, figurák. Tudom, korábban is mondtam már, de most épp aktuális, így újra mutatok nektek párat a kedvenceim közül.
A sajátom is köztük van, mert most épp az is kedvenc. Régóta tervezgetem a házikó párnák megvarrását, végre ennek is eljött az ideje.

   1. madaras illusztráció - Philip Kirk, 2. ezüst + réz gyűrű fehercsaba, 3. füstölő -Sempre, 4. fülbevaló Szilvia Vihriälä, 5. illusztráció Jessica Hogarth, 6. kerámia házikó Mayanda, 7. házikó párnák - boGár krea

Sok-sok mindenféle házikót találsz még a gyűjteményemben:

Kövesd Brigitta houses - my little village :) nevű tábláját a Pinteresten.

Szeretem...

a csendet. Nem azt a rémisztő némaságot, mikor semmit sem hallok, csak a saját szívdobogásomat. Habár ennek is megvan az értelme és szépsége. Én még nem találtam, vagy inkább nem szerettem meg.

Én arra gondolok, mikor nincs mesterséges zaj. Sem autók, sem rádió, sem más gép zúgása. Nem zavarja a szél susogását, a madarak énekét, a kutyák ugatását, a természet hangjait. Valójában ez sem csend. Ha az erdő csendjére vágyom, igazából könnyen megeshet, hogy egy hangzavar közepébe csöppenek. De menyire más ez, mint a városok lármája! Megnyugtató, békés, természetes. Víz közelében még inkább! Ezért szeretek a Balatonhoz is ősztől tavaszig menni, mikor alig sétál valaki a parton.

És milyen jó, hogy a kertünk végében már a dombok, hegyek nyújtózkodnak! Nem csap ricsajt senki és semmi. Hallom a saját gondolataimat, érezhetem az érzéseimet minden nap zavartalanul. 

A csend már önmagában ima. A csend jó.

Szeretem

...az esőt. Sok oka van. Az első talán, hogy valahogy magaménak érzem. Igen, ez így nem túl kézzel fogható, de biztos van mindenkinek kedvenc időjárása, mint ahogy vannak kedvenc színek, illatok, ízek, hangok...
Talán a legcsodásabb, mikor a hosszú, forró, száraz nyári napokat követően, várakozással telve állunk a szürkülő ég alatt, s a végtelennek tűnő idő után a feszültséggel teli levegőből végre lehullik az első csepp, amit aztán hirtelenjében követ a többi. Számomra ez hihetetlenül felszabadító.
Aztán ott van az este ablakon kopogó, álomba ringató csendes eső a maga megnyugtató, ősi ritmust doboló hangjával. Olyan, mint a szívdobogás állandó biztonsága az anyaméhben.
És a tomboló, villámló, mennydörgő, elsöprő erejű vihart is szeretem. Olyankor összebújunk idebent és tudjuk, hogy mi vagyunk egymásnak. Közben rádöbbenhet az ember, milyen védtelen és mi az, ami igazán számít.
A tavaszi élethozó záport is mindig várom. Lelkesen figyelem a nyomában sarjadó, lombokba boruló növényeket, magasra szökő füveket, dúsabban virágzó bokrokat.
 Mert az eső valóban éltető, mindent megújító. Elmossa a régit, a piszkosat, a rosszat, helyén pedig kizöldell a táj, ragyogóbbak lesznek a színek, fellélegzik minden. Én is...

Kedvenc képeim gyűjteményét a témában itt nézhetitek meg ti is:

Kövesd Brigitta rainy day nevű tábláját a Pinteresten.

Szeretem...

Egyszerű és nagyszerű! Mégis csak egy valakinek jutott eszébe. 

Pont az ilyen homlokra csapkodós ötletek azok, amik mindig bejönnek. 

Scott Blake a vonalkódokból készített műalkotásairól ismert művész. Most lyukasztóval hozott létre oldalról oldalra változó különféle mintákat tartalmazó füzeteket. A lapokat pörgetve csavarodó, táncoló pöttyöket láthatunk. Négy változatban elérhető.

Szeretem...

Mióta ezt a rovatot elindítottam, a címet beírva mindig egy számomra régóta kedves és fontos vers sorai jutnak eszembe. 

Szeretem én az eget úgy, ahogy van,
derűsen, borusan;
szeretem a földet is úgy, ahogy van,
sárosan, porosan.

Nem válogatok sem égben, sem földben,
sem időben, sem térben;
arravaló, hiszem, hogy térdre essek, -
arravaló a térdem.

Arravaló az út, hogy menjek rajta,
s hogy ráboruljak holtan,
mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki,
hogy ki voltam s mi voltam...

                                                Erdélyi József: Szeretet

Szeretem...

és mindig is szerettem. Habár itt a blogon először a kávét emeltem ki, a tea sokkal régebb óta szerepel a kedvenceim listáján. Hogy éppen melyik, az változó. 

Természetesen a legjobb az igazi, jó minőségű teafűből forrázott változat. Hétköznapokon azonban filteres teákat fogyasztunk inkább. Örök kedvencem az egyszerű citromos mézes fekete tea, oka valószínűleg még gyerekkoromba nyúlik vissza. Akkor még nem volt ekkora választék, ritkán volt otthon másféle. Az elmúlt hetek betegeskedése alatt is többek közt ezzel gyógyítottam magam. 

De szívesen iszom jóféle, igazi gyümölcs (nem ízű!) és zöld teákat is ízesítés nélkül. Többnyire az évszakokkal változik melyik van épp soron. Nyáron persze jönnek a jeges citrusos, mentás ízek - sokszor a kertből szedett alapanyagokból. Télen a gyömbéres, mézes, narancsos esik jobban. A jázminos és bergamottos pedig jöhet akármikor.

Végül be kell vallanom, én a gyógyteákat is nagyon szeretem a maguk nyers egyszerűségében. Egyetlen kivétel a hársfa tea, ebbe mindig teszek mézet is. Egyébként már önmagukban is illatosak, ízesek és még gyógyítanak is!

Joanna Bradshaw

Van kedvenc teátok?

Esetleg saját teaszertartásotok is hozzá?

Szeretem

a kertünket. 

Bár igazság szerint úgy általánosságban is nagyon szeretem a szép, gondozott kerteket. Sőt még a róluk szóló műsorokat is - pedig nem vagyok nagy tévéző.
Gyerekként belém ivódott már ez az érzés, hiszen akkor is kertes házban éltünk, minden nap kint voltam, nyaranta legtöbbször reggeltől estig. Ha nem épp otthon, akkor nagyszüleimnél. Együtt oltottuk a fákat nagyapámmal, kötöztük a szőlőt, forrón majszoltam a paradicsomot ott, ahol leszakítottam. Ha megcsípett egy rovar, papám bedörzsölte petrezselyem levelével a helyét és már meg is gyógyult. Leszedegettem a krumplibogarakat a krumpli leveleiről, esténként róluk kértem mesét, mert annyira izgalmas volt, hogy lehet ugyanaz az állat a pici sárga pötty, a piros kis apróság és a szép csíkos bogár...

Rebecca Campbell: The Kitchen Garden

Persze most a sajátunk a kedvencem. Most itt ismerem a növényeket, igyekszem kitanulni a gondozásukat, örömömet lelem abban, hogy teszek-veszek körülöttük. Jó végre tavasszal kiszabadulni a házból és előkészíteni a helyüket, megmetszeni az ágaikat, lesni hogy bújik-e már egyik-másik. Megnyugtató nyáron kiülni a kigyomlált, frissen locsolt, illatos virágok közé és figyelni a gyíkokat, rovarokat, ahogy sürgölődnek. 

Nincsenek még nagy fáink, bokraink, de elképzelem milyen lesz majd, ha már dúsan burjánzik minden, árnyat adnak a lombok és sok madár, meg kisállat lakik a kertünkben.
Szeretem tervezgetni, hova mi kerüljön még, és kimondhatatlan boldogság, mikor megvalósul egy-egy ilyen elképzelésem.
Tényleg hálás vagyok érte, hogy részem lehetett és lehet most is ebben!

Van kertetek? Szívesen gondozzátok?
Vagy pótoljátok valamivel a hiányát?
.

Szeretem...

Szeretem...

a házikókat, minden formában. 

Legyen az kis kerámia vagy fa díszecske, illusztráció, papír, esetleg textil figura vagy akár igazi épület. 

Valószínűleg az otthon iránti rajongásom lehet az oka.  És az, hogy minden házhoz legalább egy különleges történet tartozik. Izgalmas elképzelni, milyen lehet ott az élet, kik lakhatják, hogyan telnek napjaik. Még akkor is, ha csak kitalált, megfaragott, lerajzolt. Sőt, annál inkább!
Megmutatom néhány kedvencemet:

kis fa házacskák fanyúvasztótól

minimalissimo csodás könyve - érdemes az eredeti oldalon megnézni,

 mert lapozva egyre beljebb jutunk a házikóba

 modell gyurmából rodicatól

       Greg Mably  illusztrációja                                     kartonból (The Folded Forest)

az igazi, Franciaországból

Sokat gyűjtöttem belőlük, ha ti is szeretitek, itt nézegethetitek a kedvenceimet.

Van hasonló "gyűjteményetek"?

 Akár igazi, akár - mint az enyém - virtuális?

Szeretem...

a tisztaságot is, nem csak a rendet, amiről már korábban írtam. 

Azt nem mondhatom, hogy oda vagyok az elektromos cuccokért. Persze szívesen használom őket és remek, hogy van okos telefon, meg laptop és a többi, de valahogy nem hoznak lázba. Viszont az új porszívómért teljesen oda vagyok! Nem is tudom, hogy élhettem eddig nélküle... Na jó, ez erős túlzás részemről, de tényleg élvezem, hogy használhatom.

Amiről beszélek, egy akkumulátoros kézi porszívó. Tudjátok ez az a korábban csak amerikai filmekből ismert tologatható nyél, amihez nem csatlakozik gégecső és nem gurul utána a gép. És mivel az enyém tölthető, még a vezeték sem akadályoz a mozgásban.

Nap mint nap használom, álom könnyű vele a takarítás. Nem kavarom a port a söprűvel, ahogy eddig - nincs szőnyegünk, csak parketta és járólap, viszont van két porallergiásunk - és nem kell a nagy porszívót vonszolnom magam után. Persze rendes takarításhoz előveszem a régi nagyobbat, aminek a fejével minden zugot elérhetek. De attól hogy minden nap - kb. 7-8 perc alatt - könnyedén végig szaladok vele a lakáson állandó az a tisztaság, amit én elvárok. És ez bizony nagy dolog!

Nektek vannak bevált házi praktikáitok? 

Kíváncsi lennék rájuk.

Nekem van még néhány. 

Érdekel benneteket?

.

Szeretem...

...ezt a rovatot. Méghozzá azért, mert jó hálás szívvel nekivágni az újabb hétnek. Itt pedig mindig olyasmiről írok, amit nagyra becsülök a mindennapokban, amitől jól érzem magam, ami fontos valamiért számomra. Lehet az bármilyen apróság. Mint például, hogy együtt olvasunk és ebédelünk vagy hogy füzeteket vezetek mindenről, hogy jól esik egy bögre illatos tejeskávé, meg hogy kinyílt az első krókusz a kertben, de az is ha kivasaltam az összes ruhát és a mosogatáson is túl vagyok. 

 Ez nem jelenti azt, hogy nálunk minden pillanat maga a megtestesült harmónia és csoda, ráadásul én vagyok a tökéletes anya/feleség/dolgozó nő. Egyszerűen csak arról van szó, hogy igyekszem a dolgok jó oldalát nézni, a panaszkodást és önsajnálatot pedig elkerülni. A problémákról pedig csak nagyon indokolt esetben beszélek, mert hiszek a kimondott -és  kigondolt - szó erejében. Abban, hogy minél többször mondunk - és gondolunk - valamit, annál inkább életre hívjuk, elmélyítjük.
És ha így van, akkor legyen az inkább valami jó!

Nektek milyen dolgok okoznak örömet a mindennapokban?

Mi az, ami feldob egy átlagos hétköznapon?

.

Szeretem...

..., hogy szinte minden nap együtt ebédel az egész család.

Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy G. az otthonunkhoz közel dolgozik, így legtöbbször ő is haza tud jönni délben és a gyerekeknek is közel egy órás ebédszünetük van, tehát az egy utcányira lévő iskolából bőven megfordulnak ezalatt. Én meg mint tudjátok itthon dolgozom és úgy osztom be az időmet, hogy el tudjam készíteni közben az ebédet.
Persze nem eszünk minden nap valami hatalmas gasztronómiai csodát, igyekszem egy óra alatt végezni a főzéssel. Előre tervezek, mert az kínszenvedés, mikor tizenegykor itt állok, hogy akkor mi is legyen ma? Lehetőleg úgy intézem a dolgot, hogy minden nap csak egy fogást kelljen készítenem. Tehát egyik nap levest, másik nap főételt főzök két napra. Vagy a már meglévő maradékot használom fel gyorsan. (Pl. maradék tésztából tésztasaláta + grill hús, maradék rizsből és főtt húsból rizses hús, maradék húsleves levéből valamilyen zöldség krémleves)
És persze akkor sem dől össze a világ, ha két napig ugyanazt esszük (ételt ki nem dobunk!). Ezzel együtt is azt mondják a fiúk, hogy a házi koszt a legfinomabb és nem is szeretnének változtatni ezen a rendszeren.

Számomra pedig a legjobb az egészben, hogy így a nap közepén van tizenöt-húsz percünk, mikor kicsit megpihenhetünk, egymásra figyelhetünk. Igazán hálás vagyok ezért!

Szeretem

... ha rend van körülöttem. Továbbá szeretem a rendszerezett dolgokat, ha átlátom a teendőimet, ezért sok-sok listát írok, táblázatokat vezetek (utóbbit főleg a rendelésekkel, munkámmal kapcsolatban). Mindent igyekszem megtervezni, amit lehet - egy nagyobb vendégség előtt, például pontokba szedem a sütni-főznivalókat is és sorban pipálgatom ami már megvan. (Így nem fordulhat elő, hogy akkor derül ki, hogy nem főztem ki tésztát a levesbe, mikor már leülnénk ebédelni.)

Nyilván azért néha jólesik, ha hirtelen kell valamire megoldást keresni, de valahogy a rögtönzés is sokkal könnyebb és átgondoltabbnak tűnő, ha már ennyi mindent terv szerint csinálok.

Úgy vélem, csak akkor van rend belül, ha kívül is. Ha valamiért nem tudom a lakást, a környezetemet rendben tartani, zavarosak, idegesek lesznek a gondoltaim és persze a hangulatom is. Bezzeg egy jó kis takarítás vagy szortírozás után mindjárt tisztábban látom a helyzetet! (Mellesleg ha nagyon ideges vagyok, egy alapos fürdőszoba vagy konyha sikálás könnyen helyre billent...)

 Idén a január eleji pihenő alatt a szokásos évértékelő, évtervező időszakban akadtam rá Via harminc napos programjára. Ennek alapján készítettem egy mindenes füzetet (nem mappát, ahogy ő javasolta, mert nekem ez jobban tetszik). Ebben végre egy helyen vezethetem a sok tervet, listát, ügyes-bajos dolgokat. 

Témákra bontottam az amúgy is színek szerint felosztott füzetet, megrajzoltam a fejezetek borítóját egy-egy fülecskével ellátott rajzlapra, beragasztottam, így könnyen navigálok a témák között.
Ebben írom a blog ütemtervét is és felmerülő ötleteimet.
Kívülről pedig bevontam az egyik kedvenc textilemmel az előlapot.

 

Biztos vannak, akik szerint nem vagyok komplett, hogy ilyesmire pazarlom az időmet, de egyrészt élvezem csinálni, másrészt pedig sokkal összeszedettebbnem érzem magam tőle. És szerintem nem kevesebb, inkább több időm lesz általa, hiszen szinte minden, ami fontos egy helyen van. Nem gyűlnek a cetlik mindenütt, csak felcsapom a füzetem a megfelelő helyen és máris megy minden, mint a karika csapás.

Nektek van hasonló füzetetek? Szívesen forgatjátok?

Szeretem

..., vagyis inkább megszerettem.

Úgy kezdődött a dolog, hogy G. régóta tervezi egy rendes kávéfőző beszerzését, mert ugyan hétköznap itthon nem kávézik, de hétvégén milyen jó volna nem instant löttyöt inni. Most karácsonyra megérett az elhatározás, kávégépet kapott. Nyilván nem egy profi ipari gépről beszélünk, de utánaolvasott és úgy találta, hogy ez éppen elég jó nekünk és a vendégek előtt sem kell eztán szégyenkeznünk.

Én sosem kávéztam, az illatát viszont imádom, meg a kávéba mártott kockacukrot és tejszínhabot - mint a gyerekek.

Volt ehhez a géphez néhány fajta kapszula csomagolva ízelítő gyanánt. Nagy ötlet a gyártó részéről. Mivel nálunk a család feje csak az eszpresszót issza, így én kóstoltam bele a többibe. Jelentem eladták! Nekem csak a nőies vonalat, de azt teljesen. Úgy értem azokat a kávékat, amiket az igazi nagy szakértők megvetéssel fitymálnak és leginkább a desszert kategóriába sorolhatnak. De azért csak kávé az is! 

Azóta a reggeli vagy a délutáni blogolás, e-mailezés mellé jár egy bögre latte vagy cappuccino. És nagyon élvezem!
Ti kávéztok? Úgy igaziból? Vagy csak mint én?

forrás: Shuffle Prints

Szeretem

..., hogy végre nem halogatom tovább.
Alapvetően pozitív hozzáállású embernek gondolom magam, igyekszem a dolgok jó oldalát nézni. Persze vannak nehéz napok, mikor semmi sem akar sikerülni, semmi sem jó és magam sem tudom, mit akarok.

Na, hát ezeken a napokon a legnagyobb kihívás a napos oldalra koncentrálni. Ilyenkor veszem legnagyobb hasznát az optimista kis naplómnak.
.

Régóta tervezgetem, hogy rendszeresen vezetek egy ilyen füzetet, idén el is kezdtem. Minden nap írok bele pár sort, nem címszavakban a lehető legtöbb jót, inkább a legfontosabb dolgokat jobbik felüknél megragadva. (kombináltam KicsiKató két naplóját, mellesleg nagy lökést adott az elkezdéshez az írása, köszönöm!) 

Egyfelől látom, mennyi remek pillanat tölt meg egy napot. Másfelől mivel kizárólag este veszem elő a füzetet, egyúttal végig is gondolom az elmúlt huszonnégy óra eseményeit. Érdekes mennyire visszahat ez az egész napra. Hiszen ki kell majd tölteni a füzetet, kellenek a boldog pillanatok... :)

Szeretem

...azokat a téli estéket vagy lusta hétvégi délutánokat, amikor mindannyian a nappaliban, kezünkben egy-egy könyvvel heverészünk és csak olvasunk. Nem sok meghittebb pillanatot tudok elképzelni. Kimondhatatlanul élvezem, hogy már akkorák a fiúk, hogy szeretnek olvasni maguknak. És tényleg nagyon lelkesek, csak úgy falják a könyveket. Tegnap este felnéztem az enyémből és láttam, ahogy ki-ki a maga kitekeredett vagy éppen nyújtózkodó pózában némán figyel, csak a szemek járnak jobbra-balra és csak a gondolatok szaladgálnak a szobában. Csend van körülöttünk, kint a sötétség és nyugalom, idebent pedig a lámpafények alatt mindenki valahol máshol jár. Tökéletes boldogság érzés!

illusztráció: Charles Santoso

Természetesen nem maradhat el a közös olvasás sem esténként, mikor már ágyba bújtak, de azt már megszoktam tíz év alatt. Persze attól még jó és örülök neki, megtartom, amíg csak lehet.

.

Szeretem...

Az őszt én nagyon szeretem. Az összes illatával, színével, ízével. Esővel, széllel, köddel. Pléd alá bújással, gyertyafénnyel, forró mézes teával, finom almás pitével. Számomra egy fajta megnyugtató állandóságot jelent, még akkor is, ha az elmúlás évszakának mondják. Nekem mégis olyan, mint egy ölelő nagyanyó biztonságos, puha karja.

Épp ezért nagy örömmel és szeretettel készítettem az őszi figuráimat. Szerintem bájos, vidám társaság lett. Részleteket róluk itt találtok.

Illusztráció: Gaia Bordicchia.

A többi kép forrása rájuk kattintva innen elérhető.