Advent

Gyönyörű hófödte reggellel köszöntött ránk advent első vasárnapja.
Ezzel a verssel a fejemben ébredtem ma:

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora,
s néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűzhegye –
szelet fog – készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

(Rainer Maria Rilke: Ádvent )

Az ablakból elém táruló, a fehér és halványkék ezer árnyalatában mutatkozó táj kiváló inspirációnak bizonyult.

 A tavalyi rendhagyó adventi koszorú után - főleg a családfő nyomására -, idén a szokásos kör formához tértünk vissza.

Azért maradt nagyon egyszerű, letisztult, hófehér.