Mert ma van az első napja és én már annyira vártam! És még a nap is felragyogott, és a levegő is melegszik!
Éljen! Éljen!
(Tudom, lehet még hó, meg hideg, de azért egyre szebb napok jönnek, ami valljuk be: mindannyiunk lelkének nagyon kell már!)
Ideje lassan a kertet rendezgetni, magokat szórni az ültető ládákba, megtervezni, minek hol lesz idén a helye. Tisztelet azoknak, akik ezen már túl vannak és a hosszú téli estéken megrajzolgatták a nyáron buja ágyások terveit. Volt, hogy én is, de azért még most sem vagyok elkésve...
Egyre gyakrabban ragadok kint az udvaron csak ácsorogva, és lelki szemeiem előtt már virítanak az új virágágyások, harsog a paradicsom pirossága a veteményesben, szél járja át a még el sem ültetett bokrok ágait, s mindezek körül száz meg száz kis rovar szorgoskodik.
Ilyenkor érzem, ahogy megindul az energia a testemben, hálás vagyok mindenért és tudván tudom, hogy bármire képes vagyok!
Képzeljétek csak el ti is! Ugye, milyen felemelő érzés?
1 megjegyzés:
egyetértek!!!!!!!
Ezek a gondolatok határozzák meg a napjaimat mostanság :D
Megjegyzés küldése