Hétfői hangulat

Mivel alapvetően ez egy blog, úgy gondoltam újra "blogosítom" kissé - úgyis hamarosan elkészül a honlap. Így most, hogy ne csak a munkáról essen szó, elmesélem miért is van ma olyan jó kedvem.
Igen egyszerű oka van: krumplis pogácsát sütöttem. De nem akárhogyan ám, hanem nagyanyám receptje szerint. És innen származik a nagy öröm. Megosztom veletek, és rögtön megértitek.


"Fölteszel egy fazék krumlit héjában főni.
Még forrón átnyomod krumlinyomón, és annyi lisztet teszel hozzá, amennyit fölvesz. Ne legyen túl kemény, de lágy se. Sózd meg és annyi zsírt gyúrjál bele, amennyi kell. Én két evőkanállal szoktam (!)..."
A többit már magamtól is kitaláltam, kinyújtottam úgy, hogy ne legyen túl vékony, de vastag se, kiszaggattam és megsütöttem megfelelő hőmérsékleten olyanra, hogy ne legyen túl világos, de sötét se.
(Megjegyzem a fent leírt mennyiségből kétszer annyi lesz, mint ami a képen látható, mikor fotóztam a másik fele még sült, illetve várt a sorára. ;))

És azt kell mondjam: ez a tökéletes recept!
Egyrészt nagyon finom lett. Másrész végig mosolyogtam a készítés során. Semmi szükség grammokra és decikre, az csak korlátozza az ember kreativitását, ráadásul végig figyelni kell, nehogy kihagyjak valamit. Így azonban bátran szárnyalhat a képzelet, a pogácsa pedig tökéletes lesz így "gondolom formán".
(Tárkonyos raguleves mellé készült. Jó párosítás!) 

6 megjegyzés:

m írta...

Aztaaaa! Tárkonyos ragulevest főztem tegnap, ma meg gondolkodtam, mit együnk még hozzá. Ha előbb látom nálad... De mindenképpen bepótolom és kipróbálom a Nagyid recipéjét:) Köszi, széles jó kedvet továbbra is!

Aledi írta...

Anyukám ezeket "vénasszony recepteknek" hívja :) Jól néz ki, fincsi lehet.
Itt tényleg elég érzéssel dolgozni, de azért a bonyolultabb sütiknél szeretem a mérleget :)

m írta...

Nagyon finom lett, köszi! Betartottam az adagokat;))!

Gábor Brigitta írta...

Ugye, hogy ez a tuti recept? ;)

Sütiknél én is méregetek, sőt a pogácsáknál is leginkább Horváth Ilona utasításait követem. Ez volt az első "vénasszony receptem". :)
És így most át is került a főzős oldalra, ahol meg minek méricskélni?

Azért lehet, hogy a napsütés is okozója a jó kedvemnek, mert ma nem sütöttem és mégis...

Kaoka írta...

Ezt a receptet, most nagyon szépen megköszönöm. Még anno anyósom sütötte mindig. A férjem egyik kedvence volt, de a Mama elvitte magával a tudományát. Feltétlenül megsütöm, remélem nagy örömöt szerzek majd vele a férjemnek. :-)

Gábor Brigitta írta...

Kíváncsi vagyok rá, mit szól hozzá a férjed. Meg hogy hasonlít-e arra, amilyen a régi volt?