Együtt a család - mese hétvégére

Tarcsai Szabó Tibor: Pünkösdi királyság

- Játsszunk királyosat! - ragyogott fel Andris szeme. - Én leszek Csobánc, az ifjú király! - Nem bánom - bólintottam -, de hadd legyek én a király! - Hogyisne! - nézett rám megütközve. - Én szoktam a király lenni! - Hát éppen ez az! Hogy mindig te vagy a király! Most az egyszer hadd legyek én! - De te nem lehetsz - nyögte, és látszott rajta, hogy kétségbeesetten keresi a kifogásokat -, mert én… sokkal jobb király lennék! - Ugyan már! - biggyesztettem a számat. - Mitől lennél jobb, mint én? - Mert… én nem sanyargatnám a népemet! - jelentette ki önérzetesen. - Nagy dolog! - legyintettem lekicsinylőn. - Én sem! - És igazságos is lennék! - tette hozzá gyorsan. - Nálam aztán senki sem lenne bölcsebb és igazságosabb! - forgattam a szemem. - És nem szednék be adót! - vágta ki büszkén a végső érvet, és tekintete úgy csillogott, mint folyócsiszolta kavics a napsütésben. Ez megrendítette magabiztosságomat. Csak álltam tétován. - Én pedig még ajándékokat is adnék a népemnek! - böktem ki végül. - Ajándékokat? - merevedett meg Andris. Az ajándékozást láthatóan nem a királyi tevékenységek között tartotta számon. - Minden nap adnék valamit az embereknek! - ütöttem tovább a vasat. Éreztem, hogy máris jobban állok a trónért folytatott küzdelemben. - De mit? - Bármit. Mindent, amim csak van! A kincseim, az ékszereim, a ruháim, mindenem! - De akkor egyre szegényebb leszel! - Bizony. És a végén én leszek a legszegényebb király a világon! Andris eltűnődött. A legszegényebb király szerepe nem tűnt túl vonzónak. - Meg aztán azért sem lehetsz király - magyaráztam egyre határozottabban -, mert a királyok mind szakállasak. Nekem van szakállam. Neked nincs. Tehát csak én lehetek a király! - Nem is mind szakállasok - morogta Andris kedvetlenül. Kicsit vívódott, majd lemondóan legyintett. - Akkor legyél te a király! Mi lesz a neved? A mese további része itt olvasható.forrás: Tarcsai Szabó Tibor honlapja