Irány a nagyvilág!

 Már gyerekkoromban is sóvárogva figyeltem a hazánkba lakókocsikkal érkező turistákat és ez az érzés azóta is megmaradt bennem. (Most nem részletezném, hogy honnan is jönnek és esetleg már ezért is irigylésre méltóak...) De mindenképpen jó adag szabadságot (értsd szabad életet, bár kell hozzá a munkából való elszabadulás is) feltételez, hogy az ember tavasz végén összepakolja a családot és a háztartás nélkülözhetetlen részét, nekivágjon a kontinensnek, majd az ősz beköszöntével térjen csak haza. Nyugdíjas éveimre egy összkomfortos lakóautóval el tudnám képzelni az ilyen életet.  
Az utolsó képen látható romantikus változat ugyan kicsit sok lenne nekem a valóságban, de ihletnek nem is kívánhattam volna jobbat.




.
.

3 megjegyzés:

Aledi írta...

Ó, nagyon édesek! Ami a lakókocsit illeti, hát... én azért a sokcsillagos szállodával jobban kiegyeznék :)

boGár krea írta...

Nekem sincs bajom a szállodákkal. :)
Csak azokat nem tudnám megfizetni egész nyáron át, míg egy világjáró - hangsúlyozom teljesen komfortos, kényelmes - lakóautó esetleg elérhető lesz, mire nyugdíjba megyünk. Ha egyáltalán lesz ilyen, persze...
És köszönöm! :)

Rita nyirati írta...

én viszont inkább a lakókocsit! és komolyan mondom, az kalandos, egyedi,különleges. az egy életérzés.:)