...az esőt. Sok oka van. Az első talán, hogy valahogy magaménak érzem. Igen, ez így nem túl kézzel fogható, de biztos van mindenkinek kedvenc időjárása, mint ahogy vannak kedvenc színek, illatok, ízek, hangok...
Talán a legcsodásabb, mikor a hosszú, forró, száraz nyári napokat követően, várakozással telve állunk a szürkülő ég alatt, s a végtelennek tűnő idő után a feszültséggel teli levegőből végre lehullik az első csepp, amit aztán hirtelenjében követ a többi. Számomra ez hihetetlenül felszabadító.
Aztán ott van az este ablakon kopogó, álomba ringató csendes eső a maga megnyugtató, ősi ritmust doboló hangjával. Olyan, mint a szívdobogás állandó biztonsága az anyaméhben.
És a tomboló, villámló, mennydörgő, elsöprő erejű vihart is szeretem. Olyankor összebújunk idebent és tudjuk, hogy mi vagyunk egymásnak. Közben rádöbbenhet az ember, milyen védtelen és mi az, ami igazán számít.
A tavaszi élethozó záport is mindig várom. Lelkesen figyelem a nyomában sarjadó, lombokba boruló növényeket, magasra szökő füveket, dúsabban virágzó bokrokat.
Mert az eső valóban éltető, mindent megújító. Elmossa a régit, a piszkosat, a rosszat, helyén pedig kizöldell a táj, ragyogóbbak lesznek a színek, fellélegzik minden. Én is...
Talán a legcsodásabb, mikor a hosszú, forró, száraz nyári napokat követően, várakozással telve állunk a szürkülő ég alatt, s a végtelennek tűnő idő után a feszültséggel teli levegőből végre lehullik az első csepp, amit aztán hirtelenjében követ a többi. Számomra ez hihetetlenül felszabadító.
Aztán ott van az este ablakon kopogó, álomba ringató csendes eső a maga megnyugtató, ősi ritmust doboló hangjával. Olyan, mint a szívdobogás állandó biztonsága az anyaméhben.
És a tomboló, villámló, mennydörgő, elsöprő erejű vihart is szeretem. Olyankor összebújunk idebent és tudjuk, hogy mi vagyunk egymásnak. Közben rádöbbenhet az ember, milyen védtelen és mi az, ami igazán számít.
A tavaszi élethozó záport is mindig várom. Lelkesen figyelem a nyomában sarjadó, lombokba boruló növényeket, magasra szökő füveket, dúsabban virágzó bokrokat.
Mert az eső valóban éltető, mindent megújító. Elmossa a régit, a piszkosat, a rosszat, helyén pedig kizöldell a táj, ragyogóbbak lesznek a színek, fellélegzik minden. Én is...
Kedvenc képeim gyűjteményét a témában itt nézhetitek meg ti is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése