Tádááám!!!!

- mondja a kicsi fiam, mikor kiugrik elém a szobából, vagy ha elkészül valami nagy dologgal.

Én is elkészültem. Nem lett tökéletes, de hatalmas munka volt. Kissé meg is könnyebbültem. (A végére hagytam az ablakokat, ajtót, hogy a két réteget összefogjam vele. Elég macerás volt a varrógépbe tuszkolni ezt a rengeteg anyagot...)

Ja, a gyerekjátszóházról beszélek:

Nagy kisfiam segédkezett a fotózásnál! :) A színe igazi napsárga, sajnos egyik kép sem adja vissza teljesen jól, pedig most sütött a nap... :(

A hátulját nem díszítettem agyon, bár elfért volna rajta pár dolog, de mindenképp falhoz állítják, ezért az a legritkább esetben fog látszani.

Néhány részlet (habár ezeken látszanak igazán a tökéletlenségei, de én akkor is büszke vagyok rá! :) Gyerekeim pedig szeretnék megtartani, úgyhogy nem aggódom különösen. Egyébként ők nem találtak benne kivetnivalót...):

A belsejét végül nem úgy készítettem el, ahogy eredetileg terveztem (kicsi bútorokat akartam applikálni rá), mert ahogy látszik, napsütésben áttetszik a külső minta, és sok lett volna. Így csak néhány IKEÁ-s figurát varrtam fel az alsó részre. Úgyis telepakolják a fiúk játékokkal, nem hiszem, hogy nagyon hiányzik a belső díszítés. És persze amúgy sem szárnyalhatom túl egy gyerek fantáziáját...

Az alsó vázrudakhoz tépőzáras fülekkel lehet rögzíteni a huzatot, hogy stabilabb maradjon a házikó. Talán össze is fogja egy kicsit az egészet, mert az eredeti szerkezete nem túl erős.

Nos, ennyi. Pár hónapig ilyet most nem vállalok... ;)))