Végre

virágba borultak a bokraink.
Gyönyörűek, nagyon vártam.
Többek közt azért is, mert én vagyok a metszőolló kezelője itthon, és mindig tartok tőle, hogy a gyerekek hajvágásánál bevált "innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit, na most jó lesz" módszer nem feltétlenül célravezető a bokrok esetében.
De az is lehet, hogy nem is számít mindez a virágözönnek; jön, mert ez a dolga. Jövőre ki is próbálom, mi történik, ha nem garázdálkodom az ágak között.
(Persze azért az nem bánnám, ha nem én lennék az, aki az árnyékot adja nekik, hanem inkább fordítva. És ezzel nem a saját méreteimre szeretnék utalni... :))


Egyelőre még a gabona is szépen zöldell, és igaz, annak is megvan a varázsa, mikor aranylóra vált, de az én szívem a "kék ég - zöld fű" felé húz. Különösen, ha ennyire kék és ennyire zöld.
Ugye milyen megnyugtató?
Szép hétvégét mindenkinek!


4 megjegyzés:

Tímel írta...

Csodaszépek!!!

kataanya írta...

Tényleg gyönyörűek!

Csilla írta...

Gyönyörűek!!!!!!!!!
Szép hetet neked is!
Üdv:Csilla

Barbi írta...

Kedves Brigitta, látom szereted a természetet, szépek a fotók. Lelkesen kattintgatok én is főleg viharfelhőket és végtelen panorámás kék bárányfelhős eget, mert az errefelé sok van, mármint panoráma! :D A kedvenceim mégis a szép ételfotók..., én már csak ilyen vagyok. Viszont neked raktam fel valakit vagyis valakiket, nézz be hozzám! :))