Végre

virágba borultak a bokraink.

Gyönyörűek, nagyon vártam.

Többek közt azért is, mert én vagyok a metszőolló kezelője itthon, és mindig tartok tőle, hogy a gyerekek hajvágásánál bevált "innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit, na most jó lesz" módszer nem feltétlenül célravezető a bokrok esetében.

De az is lehet, hogy nem is számít mindez a virágözönnek; jön, mert ez a dolga. Jövőre ki is próbálom, mi történik, ha nem garázdálkodom az ágak között.

(Persze azért az nem bánnám, ha nem én lennék az, aki az árnyékot adja nekik, hanem inkább fordítva. És ezzel nem a saját méreteimre szeretnék utalni... :))

Egyelőre még a gabona is szépen zöldell, és igaz, annak is megvan a varázsa, mikor aranylóra vált, de az én szívem a "kék ég - zöld fű" felé húz. Különösen, ha ennyire kék és ennyire zöld.

Ugye milyen megnyugtató?

Szép hétvégét mindenkinek!