Tegnap reggel

 ... egészen a kert végében locsoltam, ki is mentem onnan, elnéztem balra és megláttam az eget a maga kék tisztaságában és a földet csak úgy csupaszon, frissen megművelve. És az jutott eszembe, hogy pont ez a két szín, ez a végtelenség és ez az egyszerűség az, amiért én a tengert szeretném látni egyszer.


A sivatagba ugyan nem vágyom, de lehetne az is. Ne legyen persze!

Nincsenek megjegyzések: