Napi csoda

Minden napra jut egy - vagy több - kisebb-nagyobb csoda. Mára az egyik alább látható. Éppen kinéztem a nappali ablakán, amikor a kertünkben egy őz legelészett. Mire a fényképezőgépet elővettem már a szomszédos üres telken járt, de így is nagyon közelről tudtam fotózni. Valószínűleg őt szoktuk látni a búzatáblában sétálni néhány társával a következő dombon, de ilyen közelre még sosem merészkedett (vagy nem vettük észre). Hosszasan falatozott rendkívül éber figyelemmel minden zajra.






Aztán lassacskán elindult lefelé, végül néhány ugrással eltűnt a szemem elől.
 

 
Persze rengeteg más állat fordul meg nálunk nap mint nap. Mostanában az éppen repülni tanuló rozsdafarkúakat figyeljük. A fiókák sokat pihennek a korláton és minden félelem nélkül néznek velünk farkasszemet.  Szerintem rendkívül bájos kis toll pamacs!



3 megjegyzés:

Horváth Emerencia írta...

Igazán szép képek, két évvel ezelőtt találkoztunk egy őzmamával meg két kicsinyével, csodálatos pillanatok voltak♥.

judit írta...

Én is nagyon szeretem az őzeket, nagyon jó képek! szuper helyen laktok, ha csak így odasétálnak hozzátok!!!

Erika írta...

De jó géped lehet, hogy ilyen távolságból is tudtál ilyen közelinek tűnő képeket készíteni! Csuda jók lettek!
Rozsdafarkú nálunk is lakik, olyan kis helyes madárka ... mint a cinke..