Honeymoon

Eljött a mézeshetek ideje.
Na, nem a forró nyári, nappalokba nyúló buja éjszakákra, és a tengerparton töltött egymásba folyó, a kedves tekintetében elmélyült napokra gondolok.
Ez itt most sokkal inkább a meghitt, magunkba forduló, szeretteinkre figyelő időszak. Melybe a mézet a kalácsok hozzák. Esetleg még a hozzájuk elköltött mézes tea.

Ennek jegyében készültek ezek a mézes párocskák.
Habár képviselhetik az örök szerelmet is, hisz csakis párosával születnek, és nem is válnak el egymástól sohasem.
Illatuk pedig a valódi mézeskalácsoké.


Minden öltés kézzel készült rajtuk. Ajánlom szeretettel! :)


5 megjegyzés:

zazálea írta...

Hiszed vagy sem, éppen ezt a szalagot használtam én is. :o)))
Én azonban már nem fogok varrni ilyet, minek is, kedvem sincs, a tiéd szuper is, szóval. :o)

Tímel írta...

Nagyon édesek :):):)

Judit írta...

Ihletet kaptam, délután én is belefogtam egy ilyen mézikébe, de nem filcből, hanem sima textilből, hát nem könnyű...

boGár krea írta...

Rita, tényleg csak a kedved tartson vissza, én ne! Jó?

Köszi Tímel!

Judit, én is azért választottam a filcet, mert azzal nagyon könnyű dolgozni - már ha nem akarom kifordítani. Meg olyan mézeskalács-szerűbb a végeredmény. Egyébként meg nem hiszem, hogy neked nehéz lenne! ;)

Lilla írta...

Valami bűbáj!