...méghozzá huncut, kócos Peti.
Hónapok óta rajzolgatom őt és minden alkalommal azt sugallta nekem, hogy így hívják. Azt pedig, hogy huncut és kócos messziről lerí róla. De minden csintalansága ellenére - vagy talán éppen ezért is - egyszerűen imádnivaló.
Délután, ha hazajön az oviból, zsebre dugott kézzel, laza hanyagsággal gyalogol a játszótérre a haverokhoz, de ha azt hiszi, hogy senki nem látja, bizony ő is megölelgeti kedvenc mackóját...
7 megjegyzés:
Annyira édes! Valahogy sokkal ritkábban varrunk fiűt, mint lányt, miért is...?
:-))
Köszönöm! Tényleg alig varrunk fiúkat, de biztos azért, mert a lányok inkább lány babákkal játszanak, a fiúk meg nem igazán babáznak. Az enyémek legalábbis nem. És bár varrtam nekik is több figurát, azért a kisautók, legók, építők felülmúlhatatlanok...(Persze leszámítva az alvós mackót. :))
én ezért most rajongok, Brixikém
Imádom!
De szép... formás, harmonikus :) Gratulálok!
Köszönöm! Én is oda vagyok érte, de ez nálam nem csoda...
Megjegyzés küldése