Ciróka bejárta Salzkammergutot

És mondhatom remekül érezte magát!

Aki volt már Ausztriának ezen a vidékén, annak nem kell mondanom semmit, aki nem, annak pedig sajnos nem tudom szavakkal leírni sem a tájat, sem az élményeket. Inkább mutatom képekben.

(Csak annyit még: ezek a színek valódiak, habár én is pont azt mondtam, mikor készítettem őket, hogy az ilyen képekről gondoltam eddig azt, hogy kissé "megkoreografálták" őket...)

Szívemnek legkedvesebb hely Hallstatt volt (van, lesz!). Talán itt éreztem leginkább a természet mindent elsöprő erejét, még így nyugodt körülmények közt is. Gigantikus méretű sziklafalak közé zárt sötét vizű tó. A kettő között pont egy utca fért el, így fölfelé, a sziklákra terjeszkedve épült a város. Megrendítő élmény volt!

(A bizonyíték: hogy én is ott voltam :))

  St. Wolfgangról gőzmozdonnyal jutottunk fel szó szerint a felhők közé (mire visszatértünk, kisütött a nap is). A Schafbergspitz-ről egyébként tökéletes körpanoráma látható, amit szerencsére láthattunk, mikor az ég (vagy inkább a föld) valamelyest kitisztult.

Engem leginkább a hatalmas kékségbe burkolódzó hegyek, a lehető legzöldebb legelők és a kristálytiszta patakok ragadtak magukkal. Ez persze nem csak most, hanem általánosságban is érvényes. Alapvetően szívesebben vagyok távol az ember alkotta, nyüzsgő területektől.

Most azonban még a városokban is igazán otthonosan éreztem magam.

Mintha haza érkeztem volna...

Erről jut szembe, ide mentünk haza esténként:

Tudnám még folytatni, rengeteg fotó van még, amit mutathatnék, de mivel ez nem egy utazós blog, nem untatlak vele tovább titeket. Jönnek a szorgos hétköznapok, nekem is vissza kell zökkennem. Hamarosan jövök a szokásosakkal.